Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


kaktuszok szaporítása

2011.04.08

Vegetatív szaporítás

 

Dugványozás.  
A kaktuszok szaporításának egyik legelterjedtebb módja. A növény bármely részét felhasználhatjuk dugvány készítésére. Ha a hajtás csúcsát vágjuk le, ezt fejdugványnak nevezzük. A dugványkészítés mindig nagy vágási felülettel párosul. Készítésükhöz éles kést, puha testű növények esetében borotvát vagy pengét használjunk. A dugványokat levágás után mintegy meghegyezzük az edénynyalábtól kifelé eső részen. Ezzel elkerüljük, hogy a metszési felületünk beszáradáskor homorú legyen, és a gyökérképződés ne az edénynyaláb zónájában induljon meg. Az elkészített dugványt néhány napig, szükség esetén tovább is, beszárítjuk.

Gyökereztetésre mosott folyami homokba, perlitbe helyezzük, melybe a gombafertőzés megelőzésére fertőtlenítőszert keverünk. A gyökérképződés elősegítésére meleg, párás helyet biztosítunk számukra. A gyökereztetés közegét tartsuk mérsékelten nedvesen. Munkánk eredményét a fejlődésnek induló növények jelzik. Meggyökeresedés után a dugványokat földkeverékbe ültessük át. Népszerű vegetatív szaporítási mód a sarjak leválasztása és felnevelése. Egyes fajok bőségesen nevelnek olyan sarjat, amely már az anyanövényen gyökérszálat fejleszt. Ilyen pl. néhány Lobivia faj és az Echinopsisok. Kis felületen kapcsolódnak az anyanövényhez, leválasztásuk könnyű, nem keletkezik nagy sebfelület.

Más fajokon és fajcsoportokon a kapcsolódás oly mértékű, hogy a sarjak elkülönítésekor keletkező sebfelület az anyanövény pusztulásához vezet. Ezeken a növényeken igyekezzünk a lehető legkisebb sebzést okozni. Az előidézett sebeket fertőtlenítsük. Ismerünk olyan fajokat, amelyek a gyökérzónában sarjadzanak. Ezeket legcélszerűbb az átültetéskor eltávolítani, ilyenkor kereshetjük meg azt a részt, ahol a sarj az anyától a legkisebb sebfelület okozásával választható le. Ha az okozott sebfelület kismértékű és a leszedett sarjakon gyökérkezdemények vannak, úgy kezeljük ezeket, mintha átültetnénk.

Gyakoribb azonban ennek az ellenkezője. Ebben az esetben a sarjakat gyökereztetnünk kell. Ismert módja még a vegetatív szaporításnak a tőosztás. Ezzel a móddal tövükről sarjadó fajokat szaporíthatunk. Gyakran a helyüket kinőtt kaktusztöveket átültetéskor egyszerűen többfelé osztjuk, és külön-külön beültetjük (pl. Chamaecereus silvestrii, Mammillaria prolifera). A tőosztást a meleg nyári hónapokban végezzük, s az újonnan beültetett töveket mérsékelten öntözzük. Ha a növényeket erőszakkal kell szétszednünk, akkor a szétvágást éles késsel végezzük. A sebfelületet faszénporral vagy faszénporba kevert gombaölő szerrel fertőtlenítsük. Az említett szaporításokra legalkalmasabb időszak: a nyár, júniustól augusztusig. A gyökereztetésre váró növényeket megfelelő ideig beszárítjuk. A gyökereztetőközegbe, melyet előzőleg gombaölő szerrel kezeltünk, 1-2 cm mélyen, sűrűn betűzdeljük növényeinket. A betűzdelt növények nagy része néhány hét alatt meggyökeresedik, ekkor végleges helyükre ültethetők.

Weingartia sucrensis  WR 600  (was WR 610)

Oltás.
Kaktuszaink szaporításának, felnevelésének és megtartásának egyik eredményes módszere az oltás. Vannak kedvelői, de akadnak ellenzői is. Ez személyes ügy. A gyakorlat bizonyítja, hogy alkalmazása sok esetben szükséges, sőt pótolhatatlan lehet. Segítségével szaporíthatunk ritka, nehezen hozzáférhető fajokat, esetleg pusztulásra ítélt példányokat menthetünk meg. Az oltás két különböző növény összeforrasztása. Vannak kényes kaktuszfajok, amelyeket saját gyökerükön több éven át nehezen lehet megtartani (pl. Ariocarpusok, Neogomesia, Solisia, Islaya stb.). Ezeket a fajokat, fajcsoportokat oltva eredményesen nevelhetjük. A kényes kaktuszokat rendszerint igénytelen alanyokra szokták oltani. Kényszerűségből oltanak azok is, akik az oltást mint szaporítási módot elvetik.
Ha egy növény fejlődése huzamosabb ideig megáll, akkor valamilyen kártevő vagy betegség támadta meg. Az oltással ilyen esetben is eredményt érhetünk el. Az oltáshoz két növény szükséges: az alany és a "nemes". Milyen legyen az alany, amire oltunk? Alanyként jó erőben levő, edényekbe egyenként beültetett növényeket használhatunk. Kisebb növények oltására nagyon jól megfelelnek a 2-3 éves Echinopsisok. Fontos követelmény, hogy az alany jó gyökérzetű legyen. Ritka és fejletlen gyökérzetű alany egy idő után az oltványt nem tudja táplálni. A legyengült alanyok a különböző betegségek iránt fogékonyak. Erősebb növények számára jó alanyok a Trichocereusok (T. bridgesi, T. macrogonus, T. pachanoi, T. schickendantzii, T. spachianus stb.), továbbá a Cereus peruvianus, C. jamacaru, Helianthocereus poco. Előnyük, hogy a rájuk oltott résszel együtt vastagodnak. Használható alany még a Marginatocereus marginatus, a Myrtillocactus geometrizans, a Hylocereus triangularis és az Eriocereusok. Ez utóbbiak túl hűvös, 6-8 °C alatti telelési körülmények közé nem ajánlhatók. Opuntia-félék alanyául alkalmas az Opuntia inermis, az 0. ficus indica stb. Az Opuntia robusta nagy szártagját függőleges irányban fel lehet darabolni. Kellő beszárítás után eredeti állásuk szerinti alsó végükön meg lehet gyökereztetni. Egy-egy O. robusta -szártagból sok oltásra alkalmas dugvány készíthető. Szükség szerint bármikor olthatunk, ha az oltványok részére 20-25 °C körüli hőmérsékletet tudunk biztosítani. Ha forró, napos nyári időszakban oltunk, célszerű a friss oltványokat árnyékolni.

Az oltáshoz használjunk éles kést. Puha testű és apró növények átvágására talán a borotvapenge a legalkalmasabb. Minden vágás után ajánlatos a kés vagy a penge fertőtlenítése. Erre a célra a tiszta alkohol megfelelő. Az alanyon vízszintes metszlapot vágunk, és ezt az edénynyalábgyűrű körül kihegyezzük. Ha a kihegyezést elmulasztjuk, akkor a beszáradó felület homorú lesz, a "nemes" rész nem tud kellő mértékben és helyen megtapadni. Echinopsis alanyon a metszlapot ne vágjuk túl magasan, mert a vágáslap alatt maradt osztódó szövetből új csúcs fejlődhet, s ez a "nemest" felemelheti, letolhatja. Az alany metszlapján tisztán kirajzolódó edénynyalábgyűrű a helyesen végzett vágást bizonyítja. A "nemest" ott igyekezzünk vágni, ahol a teste a legszélesebb. Vigyázzunk, hogy se az alany, se a "nemes" friss metszlapjára ne kerüljön szennyeződés. Az előkészítet "nemest" gyors, de határozott mozdulattal az alany közepére nyomjuk, majd gumigyűrűvel vagy súlyozással rögzítjük. Rögzíthetjük a növény mellé kellő mélységre letűzött, derékszögben meghajlított lemezcsíkkal is. A "nemest" úgy helyezzük el az alanyon, hogy edény-nyalábjaik legalább egy ponton találkozzanak. A rögzítést kisebb oltványokon néhány napig, nagyobbakon egy-két hétig hagyjuk fenn. A jól összeforrt oltvány néhány hét múlva növekedni kezd. Ha a "nemes" csúcsa az oltás után néhány héttel nem növekszik, nézzük meg, hogy az összeforradás hézagmentesen sikerült-e. Sikertelen kísérlet után olthatunk újra, mert a rosszul sikerült oltásnak legtöbbször mindkét része újból oltható. Az Opuntia-féléket ék alakban is olthatjuk. Az alanyt V alakban bevágjuk, s ebbe szorítjuk a pontosan megfelelően kialakított "nemes" részt. A tejnedvet tartalmazó Mammillaria fajok oltásakor zavar a kicsurgó tejnedv. Ezeket a növényeket az oltáshoz szükséges formára vágjuk, majd néhány órára vízbe helyezzük. A vízből kiszedve már csak egészen vékony felületet kell levágnunk, és zavartalanul olthatunk.

A kézben oltás esetében a "nemest" a frissen vágott, gyökértelen alanyra oltjuk. Az alany alsó végét faszénporba vagy gipszporba mártsuk. A "nemes" részt ez esetben is gumival az alanyhoz rögzítjük. Az így elkészített oltványt dugványként gyökereztetjük. A kaktuszok oltásának kedvelt módja a Peireski opsisra történő oltás. A Peireskiopsis alany a téli lehűléseket nem tűri. Ha a levegő száraz, ha huzamosabb ideig öntözetlenül hagyjuk, ledobja leve-leit. Alanynak legjobban a Peireskiopsis velutina és a Peireskiopsis spathulata vált be. A Peireskiopsis apró magoncok oltására és gyors felnevelésére alkalmas. A jó erőben levő alanyokat pengével kb. 10 cm magasan levágjuk, majd ráhelyezzük a fiatal magoncokat. Erre az alanyra a szakirodalom és a gyakorlati tapasztalat szerint már néhány hetes magoncok is olthatók. Itt is érvényes a szabály, hogy az alany és a nemes edénynyalábjainak találkozniuk kell. Ez azt jelenti, hogy a kis magoncokat az alanynak nem pontosan a közepére helyezzük el. Peireskiopsisra oltáskor derékszögbe hajlított, vagy pl. fapálcikára erősített fémcsíkot tűzünk a friss oltvány mellé, és megfelelő súllyal megterheljük, összeforrásig így rögzítünk. Nyári melegben és párás környezetben végezzük el az oltást, a friss oltványokat árnyékolással védjük. Az így készített oltványt csak átmeneti jellegűnek tekinthetjük. Egy-két év elteltével át kell oltani, vagy meg kell gyökereztetni.

A leírtakból látható, hogy az oltás egyszerű művelet, de jó eredményt csak körültekintő munkával és gyakorlattal érhetünk el.   

 Forrás: Dr. Nemes Lajos  - Szabó Dezső Kaktuszok című könyve

Magvetés és pikírozás

 

Minden gyûjtõ más módszerrel veti a magot. Addig, amíg mindenki megleli a neki legjobban megfelelõ technikát, sok módszert kipróbál. Amit én most leírok, az nálam jól bevált, de remélem, hogy mások is találnak benne hasznosítható ötleteket.
Bármennyire is jó az idõjárás, május elõtt nem vetek magot. Az üvegházban készítettem egy fólia szekrényt. A tetejét és az oldalát árnyékolom, erre a célra fehér csomagolópapírt használok, de jobb híján újságpapír is megfelel. A fólia szekrény aljára minden vetés elõtt új, tiszta fóliát terítek. erre azért van szükség, hogy a deszka asztaltól elszigeteljem a vetõedényeket.

A vetéshez 6 és 8 cm átmérõjû mûanyag cserepeket használok, de a tisztára mosott vajkrémes dobozok is nagyon jók erre a célra. Mindig új cserepeket használok, kétszer soha nem vetek ugyanabba az edénybe. Minden fajt külön edénybe vetek az eltérõ csírázási idõ miatt. a vetésnél használt földkeverék megegyezik az öregebb növényeknél használt keverékkel. A vetõedényeket félig megtöltöm a rostálatlan keverékkel, ennek a tetejére egy apróbb szemcséjû kirostált réteg kerül 1-1,5 cm vastagságban, így kb. 3/4 részig van megtöltve a cserép. a talajt tömörítem egy sima, kerek falappal. A magokat elõször egy orvosságos fiolába teszem, mennyiségüktõl függõen annyi Buvicid vagy Orthocid gombaölõ szert teszek hozzá, hogy össze-rázva vékony rétegben be-vonja õket. Az így csávázott magvakat a talaj tetejére szórom, lehetõleg sûrûn egymás mellé. Óvatosan megnyomkodom õket úgy hogy a talajba nyomódjanak. Nem takarom földdel, csak a nagy, lapos magvú fajokat (pl. Agave). A következõ feladat a jeltáblával való ellátás, ebben a szakaszban még csak sorszámmal különböztetem meg õket. A névtáblát majd pikírozáskor kapják meg. Ezután a vetést gombaölõszeres vízzel megtöltött tálcára állítom (Buvucid, Orthocid).
A gombaölõszert nem mérem, csak szemmértékre hagyatkozva egy vizes tej színû oldatot készítek. Ebben a vetõedények addig állnak, amíg teljesen át nem nedvesedik a talaj bennük. Ez az összes talajfertõtlenítési mód, amit használok, és ezt is csak a magvetésnél. Az öregebb növények ültetésénél soha nem fertõtlenítem a talajt.

A vegyszerekkel több kárt lehet csinálni, mint hasznot még akkor is, ha elõírásszerûen használjuk õket. A tálcából kiemelt edények a fóliaszekrénybe kerülnek, itt még a cserepek tetejére tiszta fóliát terítek, és 2-3 réteg újságpapírral árnyékolom, ezután már nincs más teendõ, csak várni a csírázást. Ez fajoktól függõen néhány nap alatt megindul, amikor úgy látom, hogy a kelés befejezõdött, az edényt kiveszem a fólia és újságpapír takarás alól, de továbbra is a fóliaszekrényben marad, itt már bõséges szórt fényt kapnak a kis magoncok. Mikor az elsõ tövisek megjelennek a növényeken, a fóliaszekrény egyik oldalát teljesen eltávolítom, így csökkentem a páratartalmat és növelem a szellõzést. A magoncok soha többet nem kapnak alulról felszívatás-sal öntözést, elõször háti permetezõvel, késõbb, amikor a gyökereik már megkapaszkodtak jól a talajban, gumitömlõre szerelt szórófejbõl kapják az öntözést.
Ha gombabetegség jelenik meg a magoncok között, már nem kísérelem meg vegyszerekkel megállítani, mert tapasztalatom szerint az a töménység, ami a gombát megfékezi, növényt is károsítja. A fertõzött edényt kiemelem a többi közül és jól szellõzõ helyre árnyékba teszem az üvegházban. A talaj itt nagyon gyorsan kiszárad és a gomba is elpusztul. Még néhány napig hagyom száradni a talajt, majd óvatosan újból öntözni kezdem, de a többi magonc közé még nem teszem vissza õket. Az utóbbi években ezzel a módszerrel sikerült elérnem, hogy csak nagyon kevés magoncom pusztul el (kb. 2%), bár nincs összehasonlítási alapom, hogy a többi gyûjtõnél a pusztulás hány százalék, úgy érzem, ez nem sok. Az elsõ tövisek megjelenése nem csak a több fényt és kevesebb páratartalmat, bõséges szellõztetést jelenti a magoncoknak, hanem az öntözések ritkulását is. Most már megvárom, hogy a talaj a két öntözés között kiszáradjon és ezek a száraz idõszakok a nyár vége felé egyre hosszabbra nyúlnak A pikírozás november végén kezdõdik és egész télen tart. ez azért van így, mert nyáron nincs idõm, de úgy vettem észre, hogy a kis növényeknek ez semmi problémát nem okoz. Amikor elkezdem a pikírozást, a magoncok már szépen megerõsödtek, gyökereik a legtöbb esetben már leérnek a cserép aljáig. Ezeket visszacsípem kb. 0,5 cm-re (a répagyökerûeket nem!).

Mûanyag szaporítóládát használok, könnyû tisztítani, nem korhad és olcsóbb mint a fa. A láda megtöltése hasonlóan történik, mint a magvetõ edényeknél, csak itt annyi a különbség, hogy amikor a felsõ rétegnek rostálom ki a talajt, a fennmaradó durva törmeléket a láda aljára terítem, így semmisem megy kárba. Télen is nedves - de nem vizes - talajba pikírozok, mert száraz földbe az ültetõfával nem lehet normális lyukat fúrni, mert beomlik. Sor -és tõtávolság egy-másfél centiméter. A beültetett ládák az üvegházban polcra kerülnek, itt kapják a legtöbb fényt és meleget.
Naposabb téli idõszakokban öntözést kapnak, de csak annyit, hogy ne veszítsenek víztartalmukból, de ne induljanak növekedésnek. Ez gondos odafigyeléssel elérhetõ. Tavasszal kikerülnek fóliasátor alá, ahol õszig szépen fejlődhetnek. Remélem, lesz olyan gyûjtõ, aki kipróbálja ezt a módszert, vagy ennek a saját körülményeihez igazított változatát. Szívesen hallanék visszajelzést az eredményrõl.

Gonda István

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.