Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


dinoszaurusz fenyő

2011.05.15

Wollemi fenyő - az ittfeledett évmilliók

Létezik Földünkön néhány állat- és növényfaj, melyeket élő kövületnek hívunk, mivel évmilliók óta köztünk vannak, legtöbbször nagyon eldugott helyeken élnek.


 

1994 augusztusában David Noble - az Új Dél-Wales-i Nemzeti Park tudományos munkatársa - az ausztrál Wollemi Nemzti Parkban járkált. Egy eldugott, sziklák övezte kanyonvölgybe ereszkedett, ahol 25, számára ismeretlen, hatalmas fát pillantott meg. A fák törzse egy méteresnél nagyobb átmérőjű volt, magasságuk vagy 40 méter. Hajtásaik pálmához hasonlóak, kérgük pedig buborékszerűen rücskös volt. Egy ágacskát elvitt hát a számára ismeretlen növényről egy botanikus barátjának, aki szintén nem ismerte a fát. Hamarosan más botanikusokkal visszatértek a fák lakhelyére, pontosabb mintavétel céljából, e minták alaposabb vizsgálata után derült ki, hogy olyan fafajt fedezett fel Noble, melyről korábban azt hitték, hogy vagy 90 millió éve kihalt (ekkori az utolsó fellelt kövülete).


 

A fenyőfaj a kréta és a harmadidőszak idején elterjedt volt az egész Gondwana területén, a rokon agathis és araukária fajokkal egyetemben. A parkban talált példányok genetikailag teljesen azonosak - mintha csak egymás klónjai lennének. Egyébként ez a genetikai egyhangúság alapvetően jellemző az araukáriafélékre, valószínűleg azért van így, mert a sokmillió év alatt, amit e fajok túléltek, eleve csak a legedzettebbek maradtak fenn, s csak ezek genetikai alapanyaga volt képes így megőrződni is. Gondoljunk csak bele, mit meg kellett élniük e fáknak az évmilliók alatt: szétnyílt a Gondwana és a földrészek különféle éghajlatú vidékekre vándoroltak, járták a Földet a dinoszauruszok, volt jégkorszak, no és most itt az ember. Mindehhez alkalmazkodtak, túléltek, és még ma is léteznek.

Nevét a faj felfedezőjéről s a fellelés helyéről kapta, ezért lett ez az araukáriafélékhez sorolható fenyőfa Wollemia nobilis. Legközelebbi élő rokonai a norfolki fenyő (Araucaria heterophylla) - ezt mindenki ismeri, hiszen a "szobafenyő" néven nálunk is közkedvelt növényről van szó; a bunya fenyő (Araucaria bidwillii) ; a hoop fenyő (Araucaria cunninghamii) ; a chilei araukária (Araucaria araucana) - újabban ezt a fát is lehet nálunk a nagyobb kertészeti árudákban kapni, több tízezerért a méteres csemetét - ; illetve a kaurifenyő (Agathis alba).

 


 

Ezek a fák mind az araukáriafélék 200 millió éves családjába tartoznak. Hogy a wollemi fenyőből miért csak ilyen kevés maradt fenn?

A wollemi fenyők erdőben fennmaradt egyedei nem csak családilag nagyon idős növények, hanem maguk a fák is jelentős korral bírnak. Egyiküknek a gyökere 1000 éves - a törzsének jelenleg is élő ága csak 400, de tudni kell e fajról, hogy több törzset növesztenek. Ez a törzstöbbszörözés azért alakult ki a fajban, mert ezzel tud védekezni pl. a bozóttüzek pusztító hatása ellen.

A fa virágai - külön a porzós és a termős virág egy azon példányon - az ágak csúcsain nőnek.


 
A fákat felfedezésüket követően hamarosan mesterséges szaporításba vonták, így ma már a világ számos nagyobb botanikus kertjében megtalálható belőlük egy-egy példány. Elvileg bárki vásárolhat magának, ám az ára egyelőre olyan borsos, hogy kevesek engedhetik meg maguknak.

Évente úgy fél métert nő, ha kedvező körülményeket tudunk nekik biztosítani (savanyú talajt szeret, és sok fényt, a hideget -12 fokig bírja, ideális számára a -5 + 45 közötti tartomány). Egyébként a faj megőrzésének célzott terveiben nem csupán az eredeti élőhely rendkívüli óvása szerepel, hanem az is, hogy minél több helyre ültessenek a világon e fából, minél többen ismerjék és tiszteljék a fajt.


 

Eredeti élőhelye ma a Világörökség része, s az a szurdokvölgy, ahol a fák állnak, nagyon különleges védelmet élvez. Még az engedéllyel odalátogató kutatók is csak katonai kísérettel ellátott helikopteren utazhatnak, egész úton bekötött szemmel, nehogy véletlenül valaki is kiszivárogtassa e rendkívüli ritkaságok fellelési helyét.


Néhány esztendővel ezelőtt kezdték értékesíteni azokat a csemetéket, amelyeket két kijelölt ausztrál intézet nevelt, a fácskák rendkívüli áron keltek el, az így befolyt összeggel pedig az élőhely megóvását s a további csemeték nevelését finanszírozták. Ma már viszonylag sok csemete él világszerte, így Európába is jutott néhány. Két esztendővel ezelőtt már olyan mennyiségű kis csemete állt rendelkezésre a kijelölt intézmények szaporítási módszereinek köszönhetően, hogy ma már bárki számára megvásárolható különlegesség a wollemi fenyő. Az eredeti szaporítóanyagból származó növény lemetszett ágacskáit speciális körülmények közt hajtatták, ennek a módszernek köszönhető, hogy a wollemi fenyők lassanként ugyanolyan sok helyen megtalálhatók lesznek, mint százmillió évvel ezelőtt.

 

Hazánkban a Füvészkertben található az első wollemi csemete, 2006-ban ajándékozta az intézménynek az Euromedia Hungary Kiadó, az ünnepségen, melynek során a fácska hozzánk került David Noble, a faj felfedezője is részt vett. A csemete jelenleg is rácsok védelmében él.

A wollemi fenyőhöz hasonló élő kövület még a mára már közismert páfrányfenyő (Gingko biloba), mely nem csupán szépségéért, hanem gyógyhatásáért is közkedvelt növény, mára világszerte sokfelé megtalálható parkokban, kertekben. Reméljük, néhány évtized múlva a már wollemi fenyő is hasonlóan sikeres utat tudhat maga mögött!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.