Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


lomblevelű örökzöldek téli védelme

2011.11.20

Photograph 

 

Aucuba japonica Crotonifolia - Márványos babérsom

A lomblevelű örökzöldek kiválóan alkalmazhatók a legtöbb kertben, hiszen télen is zöld levélzetükkel képesek némileg enyhíteni a havas, jeges napok zord hangulatát. A fenyőfélék, habár szintén örökzöldek, habitusukkal inkább az északi, hegyvidéki tájakat idézik, alkalmazásukkal ellenkező hatást lehet elérni. Ezért aki a meleg, napfényes időszakot, tájakat jobban kedveli, jól teszi, ha kertjében legalább néhány lomblevelű örökzöldnek helyet ad.

 

Hazánkban a lomblevelű örökzöldeket kevésbé gyakran telepítik, mint ahogy az lehetséges volna. Ennek fő oka e növények viszonylagos érzékenysége, elsősorban a téli hidegekre, fagyokra. Kétségtelen, hogy megfelelő eredményt csak úgy lehet elérni, ha többlet-gondoskodással fordulunk lomblevelű örökzöld növényeink felé. Ez alól csak a szerencsés fekvésű, kedvező helyi klímájú területek jelenthetnek bizonyos fokig kivételt (pl. szélvédett sarkok).

Lomblevelű örökzöldek Európában vadon ritkábban fordulnak elő, mint Ázsia vagy Amerika hasonló szélességi körön fekvő részein. Ennek oka, hogy a jégkorszakban észak-dél irányú vándorlásra késztetett növények a jobbára kelet-nyugati irányban húzódó hegyláncokon (pl. Alpok) nem tudtak „átkelni”. Ezzel szemben pl. Japán vagy Kína egyes területei ilyen fajokban gazdagabbak, dísznövényeink jó része is onnan származik.

Ha megfigyeljük, a tű- és pikkelylevelű örökzöldek (pl. fenyőfélék, tuja, hamisciprusok stb.) gyakran bizonyos szárazságtűrő jegyeket mutatnak, mint amilyen pl. a viaszos levél vagy a csökkent párologtató felület (tűlevél). Ennek oka, hogy a fagyott talajból nehezen képesek a vizet hasznosítani, ezért kénytelenek a párologtatásukat visszafogni, hogy vízháztartásukat egyensúlyban tartsák. Ezek után könnyen elképzelhető, hogy mi történhet a magyar télben lomblevelű örökzöld dísznövényeinkkel, melyek napfényes, de hideg téli napokon lombleveleik teljes felületével párologtatnak.

Photograph

Berberis thunbergii Atropurpurea - Vérborbolya sövény

Egy-egy ilyen keményebb tél után gyakran találkozhatunk barna (elszáradt) levelű babérmeggyel, babérsommal, magyalbokorral. Olykor, különösen érzékenyebb, fiatal vagy cserepes/dézsás növények esetében az egész növénytől búcsút vehetünk. Enyhébb esetekben a tavaszi metszés segíthet, de még jobban járunk, ha megelőzzük a bajt.

Mindenekelőtt fontos, hogy klímánkat jól tűrő fajtákat próbáljunk meg beszerezni az árudában! A legtöbb lomblevelű örökzöldből létezik hazai viszonyokat jobban tűrő, netán hazai nemesítésű fajta (pl. a babérmeggy 'Piri' fajtája /Laurocerasus officinalis 'Piri'/).

A másik fontos tényező az ültetés helye. A kert legvédettebb zugait válasszuk ki, különösen a szélvédettségre ügyeljünk. Lehetőség szerint félárnyékos helyet keressünk növényeinknek. Épületek beszögellései pl. kiválóan alkalmasak e célra.

Photograph

Hypericum calycinum - Örökzöld orbáncfû

Ezt követően a nevelés, ápolás során arra kell ügyelnünk, hogy növényeinket a téli viszontagságok ne vagy minél kisebb mértékben károsítsák. A fagy ellen takarással védekezhetünk, ehhez alkalmazható anyagok: gally, szalma, nád, falomb, nyesedék, föld. Takarni a talajt kell, ezzel késleltetve annak átfagyását.

Az erős téli napsütés szárító hatása ellen Raschel-hálóval vagy nádfonattal védekezhetünk (a Raschel-háló hasonló a krumpliszsákok anyagához). Ez biztosítja a növények számára ideális félárnyékot.

Photograph

Viburnum tinus - Téli bangita

Végső esetben, több napig tartó, derült, hideg, napos téli időszakban öntözéssel pótolhatjuk a hiányzó vízmennyiséget. Fontos, hogy az öntözést csak fagymentes időben végezhetjük, azaz délidőben, amikor az erős napsütés hatására legalább a talaj felső rétegei felengednek. Ha olvadó hólé vagy egyéb nedvességforrás hatására a növény talaja egyébként is nyirkos, nedves, akkor természetesen mellőzzük a további nedvesség-utánpótlást!


Néhány példa lomblevelű örökzöld növényekre:

Japán babérsom (Aucuba japonica)
Mahónia (Mahonia spp.)
Puszpáng (Buxus sempervirens)
Babérmeggy (Laurocerasus officinalis /Prunus laurocerasus/)
Örökzöld borbolya fajok (Berberis spp.)
Örökzöld lonc fajok (Lonicera spp.)
Magyal (Ilex aquifolium)
Borostyán (Hedera spp. - megj.: az alapfaj a fentiektől eltérően kevésbé igényes!)
Örökzöld orbáncfű félék (Hypericum spp.)
Örökzöld liliomfa (Magnolia grandiflora)
Örökzöld bangiták (Viburnum spp.)
Rhododendronok (Rhododendron spp.) - megj.: kényes!
Örökzöld madárbirsek (Cotoneaster spp.)

 

tuják barnulása

2012.02.11

 A tuják pikkelyleveleinek barnulása gyakori jelenség a, de az esetek többségében nem kártevő vagy kórokozó idézi elő. Az őszi lombhullás természetes jelenség a pikkelylevelű örökzöldeknél, és a növények belső felében, az idősebb részeken tapasztalható inkább. 

A természetes lombhullást bizonyos élettani hatások gyorsíthatják, a leggyakrabban a kiszáradás.  A tuják sekélyen gyökeresedő, vízigényes növények, ezért folyamatosan öntözni kell, még akár a téli hónapokban is. A kiszáradás jelei a kezdetben sárguló, majd barnára váltó levelek, amik először a csúcsi részen jönnek, majd fokozatosan az alsóbb részeken a növény külsejétől befelé haladva.

Télen a napégés és a fagy is okozhat barnulást. Amennyiben tavasszal elszíneződést találunk, akkor az a tél hatása. A napégés csak a növény déli oldalán mutatkozik, ahol az ágvégek barnulnak.

A szélsőségesen meleg októberi-novemberi időjárásban előfordulhat, hogy a friss hajtások nem tudnak felkészülni a télre, nincs idejük megfásodni, és ezért barnulnak. Ugyanez következik, ha ősszel nitrogént adunk a növényeknek. A téli károk  megelőzésére a mi éghajlatunkra alkalmas, hazai termesztésű örökzöldeket ültessünk.

 

Gyakran a nem megfelelően kijuttatott, vagy  túlságosan nagy adagban adott gyomirtó szerek is okozhatnak barnulást a tujákon. A kár mértéke lehet csupán néhány tűlevél torzulása, vagy teljes hajtások lombvesztése, gyors elhalása.

Ritkán, de előfordulhat, hogy a késő tavaszi fagy károsítja az újonnan kihajtó részeket. Az elfagyott ágrészeket vágjuk le.  A tuja érzékeny a kutyavizeletre. Az alsó ágak ennek hatására bebarnulnak, elfeketednek, később esetleg az egész fiatal növény is elpusztulhat.

A tujákon atka vagy gomba, esetleg tetvek is okozhatnak barnás elszíneződést, ekkor a fiatalon kihajtó levélszélektől fokozatosan terjed a világosbarna 'folt'. Jellemző időpontja ennek a fajta kártételnek április , május, esetleg nyár közepe. Ez ellen felszívódó hatású növényvédőszeres permetezéssel kell védekezni. Az edényben tartott örökzöldeknél fokozottan figyeljünk  az őszi-téli beöntözésre, különösen akkor, ha fedett teraszon vagy erkélyen vannak, ahol nem jutnak természetes csapadékhoz.

A tuja didimaszcellás pikkelylevél barnulása (Didimaszcellás betegség)

Elsősorban a fiatal, négy évesnél fiatalabb növények veszélyes kórokozója. A faiskolákban rendszeres, ismétlődő fertőzés hatására komoly károkat tud okozni. Künölösen veszélyeztett az óriástuja (Thuja plicata) és a nyugati tuja (Thuja occidentalis) A betegség tünetei összetéveszthetők a kabatinás hajtáselhalás tünteivel.

Kórokozó:

Didymascella thujina (syn. Keithia thujina)

A kórokozó mikroszkópikus tömlősgomba. A gomba az előző évben megfertőződött hajtásokon telel át a pikkelylevelekben. A fertőzés májustől kezdődik és szeptemberig (novemberig) tart, ekkor aszkospórák tömegei szóródnak szét megfertőzve a fiatal hajtásokat. A csapadékos időjárás kedvez a fertőzésnek.

Didymascella thujina Didymascella thujina
Didymascella thujina (Kattints a képre nagyobb méretért)

Tünetek:

A tünetek elsősorban a legfiatalabb hajtásokon jelentkeznek. Kora tavasszal ezen hajtások pikkelylevelei sárgulnak, barnulnak, súlyosabb esetekben elszáradnak, elhalnak. A növény egyes részei olyan tüneteket mutatnak, mintha megégtek volna. Májustól a fertőzött, elhalt leveleken apró 0,5-2 mm nagyságú, ovális alakú fekete termőtesteket figyelhetünk meg. Az elhalt hajtások idővel lehullanak, az ágak csupaszon maradnak.

Didimaszcella Didimaszcella
Tuja didmaszcellás betegség tünete.

Védekezés:

A beteg, fertőzött hajtásokat még a fertőzés megkezdése előtt (május-június) előtt távolítsuk el és semmisítsük meg (égessük el). Súlyosabb fertőzés esetén rendszeresen (csapadékos időjárás esetén gyakrabban) végezzünk gombaölő szeres permetezést.

 

A tuja kabatinás hajtás- és ágpusztulása (hajtásbarnulás)

A kórokozó gomba nem csak a tuján (Thuja), hanem a hamiscipruson (Chamaecyparis ), a ciprusokon (Cupressus) és a borókán (Juniperus) is súlyos károkat okozhat. Elsősorban a kalcium-, magnézium- és mangánhiányos területen fejlődő növényeket támadja meg. Megfelelő védekezéssel és időben történő felismeréssel a károk megelőzhetők és orvosolhatók. Komoly veszély a fiatal növényeket fenyegeti, melyek a fertőzés következtében elhalhatnak.

Kórokozó:

Kabatina thujae Kabatina thujae Kabatina thujae

Kabatina thujae, Kabatina juniperi. Az előző évben megfertőzött hajtásokon telel át, majd május közepétől a hajtások felületén található foltok felszakadnak, és az ott keletkező konídiumtelepek ősszel újra fertőznek. A kórokozó gomba sebzéseken jut a növénybe, ezért rovarkártétel és mechanikai sebzések esetén a fertőzés veszélye fokozottan fennáll.

Tünetek:

Kabatina juniperi Kabatina juniperi Kabatina juniperi
Kabatina juniperi Kabatina thujae

Kezdetben a hajtásvégek szürkészöldre színeződnek, majd fokozatosan elhalnak. Az egész növényt csak fiatal korban károsítja, többnyire csak a hajtáscsúcsok halnak el. A fertőzött hajtásokon 0,2-0,4 mm nagyságú, nagyítóval is látható fekete foltok, termőtestek találhatóak.

Védekezés:

Kálcium-, magnézium- és mangántrágyázással pótoljuk a nem megfelelő termőterület hiányosságait, erősítsük meg a növényt, ellenállóvá téve a kórokozóval szemben. Fontos időpont a május, amikor az áttelelt szaporítóképletek fertőzni kezdenek. Lehetőleg ezt megelőzve távolítsuk el és semmisítsük meg a fertőzött hajtásokat. Súlyos esetben illetve ültetvények esetében indokolt a gombaölőszeres kezelés.

 

 

Mátyás Ciprián

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.