a Föld őskontinensei
A Föld kialakulása
A Naprendszer kialakulása során a Föld kőzet- és jégdarabok, valamint gázok egyesüléséből jött létre 4,6 milliárd évvel ezelőtt. Ez hatalmas energiát szabadított fel, ami a becslések szerint mintegy 5000 Celsius-fokra melegítette fel a bolygó felszínét. Ez a forró időszak körülbelül 100 millió évig tartott, ezalatt kialakult a Föld belső szerkezete. A nehezebb vas- és nikkelásványok a mélybe süllyedve létrehozták a nagy sűrűségű földmagot. A kisebb sűrűségű és emiatt könnyebb ásványok a felszínre törve kialakították a földkérget. A földmag és a földkéreg között jött létre a forró kőzetanyagból álló földköpeny. A bolygó belsejébe zárt hő a mai napig számos vulkánt lát el energiával.
Az első ismert szuperkontinens
Rodinia
A proterozoikumban képződött üledékes, magmás és metamorf kőzetek az egész világon előfordulnak. Az archaikumi kéregnövekedés után a kontinentális töredékek egyetlen hatalmas szuperkontinensbe tömörültek mintegy 1 milliárd évvel ezelőtt (Rodinia), amely 600 millió évvel ezelőtt kezdett feldarabolódott.
Ősföldrajza
A Rodiniát a Mirovia világóceán vette körül. Rodinia középpontja valószínűleg az Egyenlítőtől délre helyezkedett el. Mivel a Föld ebben a periódusban éppen a crygen időszaki eljegesedést élte meg, Rodinia jelentős területeit boríthatták gleccserek , illetve a déli jégsapka. A kontinens belseje, amely távol volt az éghajlatot mérséklő óceántól, különösen hideg lehetett a teleken.
|
|
Pannotia
650-550 millió évvel ezelőtt újabb szuperkontinens, a V-alakú Pannotia formálódott ki. A "V" belsejében volt a Panthalassza, rajta kívül a Pánafrikai-óceán és a Mirovia maradéka.
Prekambriumi ősföldrajzi térkép, 600 millió évvel ezelőtt.
Az első Gondwana
Hosszú folyamat, számos orogenikus esemény eredményeként alakult ki 550-500 millió évvel ezelőtt (500-550 mya), a kambrium idején. Kialakulásának utolsó időszak egybeesett a Laurentia lemez és Nyugat-Gondwana közti Iapetus-óceán szétnyílásával. Ugyanerre az időszakra esett a "kambriumi robbanás", a többsejtű élőlények hirtelen elterjedése (542-530 mya). A későbbiekben a Gondwanához más szárazföldi lemezek is csatlakoztak, mint a mai Észak-Amerika jó részének tömbje (a Kanadai pajzs vagy Laurencia), Európa egy része (a Baltica) és Szibéria, és így a perm időszakra kialakult a Pangea szuperkontinens. Pangea A nevet először valószínűleg a német Alfred Wegener, a "kontinensek vándorlása" elmélet felvetője használta 1920-ban. Pangea nagyjából vastag kifli alakú volt, a két begörbülő vége a Tethys-tengert fogta közre. A kontinens hatalmas mérete miatt belső területei nagyon szárazak lehettek. A szárazföldi állatok a Pangeán keresztül gyakorlatilag a mai Északi-sarktól a Déli-sarkig szabadon vándorolhattak. A szuperkontinenst körbefogó ősóceán a Panthalassza nevet kapta. 
A Pangea vagy Pangaea (ógörög Παγγαία, azaz "az egész föld") az a szuperkontinens, amely a paleozoikum és mezozoikum korszakokban létezett és amelyből a lemeztektonikai mozgások révén kivált minden mai kontinens.
Pangea
Második Gondwana
Amikor Pangea a jura korban széttört, két kontinens alakult ki: Gondwana és Laurázsia. Ez a második Gondwana valamivel kisebb volt, mint az első: Florida jó része, Georgia déli része és Alabama olyan kőágyon fekszenek, amelyek valamikor az ős-Gondwanához tartoztak, de a Pangea széttörésekor a mai Észak-Amerika tömbjével együtt folytatták útjukat.
A késő paleozoikum idején Gondwana délen csaknem a Déli-sarktól északon az Egyenlítőig terjedt. Az éghajlat csaknem az egész szuperkontinensen enyhe volt. Például India a Föld szénkészleteinek mintegy három százalékával rendelkezik és ennek jó része paleozoikumi lerakódások eredménye a Gondwanán.
A mezozoikumban a bolygó átlagos hőmérséklete magasabb volt, mint ma. A Gondwanán sok-sok millió éven keresztül nagyon gazdag flóra és fauna virágzott. A karbon és a perm idején azonban eljegesedés történhetett, erre a legegyértelműbb bizonyítékokat Dél-Amerikában találták.
Két, majd három részre törik
Gondwana a középső, illetve az alsó jura korok idején kezdett széttörni (mintegy 167 mya), amikor a keleti része (a mai Antarktisz, Madagaszkár, India és Ausztrália) elkezdtek leszakadni Afrikáról. Afrika másik oldalán Dél-Amerika tömbje lassan nyugat felé sodródott, így mintegy 130 millió évvel ezelőtt (késő kréta) megkezdődött az Atlanti-óceán déli részének kialakulása és 110 millió éve Afrika és Dél-Amerika közt már tenger hullámzott. A kelet felé sodródó tömb maga is széttöredezett: 120 millió éve, a kréta időszak vége felé India megkezdte északi irányú mozgását.
Indiáról ezután leszakadt Madagaszkár és egy keskeny mikrokontinens, amelynek maradványa a Seychelle-szigetek. Mindez részben egybeesett a kréta-harmadkor kihalás néven ismert eseménnyel, hétköznapibb nevén a dinoszauruszok kihalásával (65 mya), illetve az indiai Dekka-fennsík vulkáni bazaltjának feltörésével, amely egyes elméletek szerint a nagy kihalás okozója is lehetett. Ausztrália 80 millió éve, a felső krétában kezdett leválni az Antarktiszról, de a köztük lévő tengerágy szétnyílása csak 40 millió évvel ezelőtt kezdett igazán aktívvá válni, az eocén korban. Új-Zéland már jóval korábban leválhatott ugyanerről a tömbről (85-130 mya). Az emlősök korának érkeztével (mintegy 55 mya), Új-Guinea megkezdte a leválást Ausztráliáról, miközben mindkét tömb észak felé mozgott, saját tengelyük körül is elforogtak, és mindezek következtében egy darabig még összeköttetésben maradtak más Gondwana-töredékekkel. Mintegy 45 millió éve India beleütközött Ázsiába és felgyűrődött a Himalája. Körülbelül ugyanebben az időben Ausztrália legdélibb csücske, a ma önálló sziget Tasmania végül elszakadt az Antarktisztól és első ízben óceán hullámzott a két kontinens közt. Talán 30 millió évvel ezelőtt, az oligocén korszakban az Antarktisz nyugati részéről leszakadt Dél-Amerika tömbje is. A Drake-átjáró megnyílásával így már nem volt akadálya, hogy a Déli-óceán hidegebb vizei északra áramoljanak és körforgásba kezdjenek a meleg trópusi vizekkel. A tengerek hőmérséklete mintegy 10°C-kal csökkent és a globális klíma jóval hidegebb lett. 15 millió éve Új-Guinea ütközni kezdett Dél-Ázsiával és ez újabb magashegységképződéshez vezetett. Még később Dél-Amerika a Panamai-földsávon keresztül Észak-Amerikához kapcsolódott, lezárva a meleg vizek áramlatait és létrehozva az arktikus vizeket.
A Gondwana-töredékek sorsa
Még nincs vége a széttöredezésnek
Gondwana széttöredezése máig sem ért véget, folytatódásának ma látható jelei a Vörös-tenger és a Nagy Afrika Hasadékvölgy.
Pangeától napjainkig
(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából) 
A földrészek napjainkban is távolodnak vagy közelednek egymáshoz.Szigetek születnek és mások pusztulnak le.
Az ember rövidre szabott élete miatt csak közvetett bizonyítékok alapján tud ezekről a tényelről.
Mi emberek is próbáljuk igényeinknek megfelelően alakítani környezetünket.Magasítunk,legyalulunk,robbantunk,fúrunk,gátakat építünk,földnyelveket vágunk keresztül,szigeteket kötünk össze stb.
http://www.youtube.com/watch?v=HEPuVdh4Gz8&feature=related
Beltenger híd építese Japánban(37300m).
