Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


öröklődés,evolúció

2011.03.16

Öröklődés
Az öröklődő jellegek továbbadásáért a gének felelősek. Egy élőlény teljes génkészletét genotípusnak nevezzük. Azon megfigyelhető jellegzetességeket, melyek egy élőlény felépítéséért és viselkedéséért felelősek, fenotípusnak nevezzük. A fenotípusos jellemzőket a genotípus és a környezet interakciója formálja, ennek eredményeképpen nem minden fenotípusos jellemző öröklött vagy továbbörökíthető. Egy ember napbarnított bőre az adott személy genotípusának és a napsütésnek az együttes eredménye – a napbarnítottság tehát nem öröklődő. Genotípusbeli különbségekből adódóan az emberek különféleképpen reagálnak a napfényre (pl. az albínó genotípusos jellemzőkkel rendelkezők nem képesek lebarnulni, így fokozottan ki vannak téve a leégésnek).

A gének a DNS-molekula azon részei, melyek genetikai információkat hordoznak. A DNS egy hosszú polimer, melyet két cukor-foszfát lánc és az ezeket összekapcsoló négyfajta szerves bázis: adenin, timin, citozin, guanin alkot. A különböző gének különböző bázissorrenddel rendelkeznek. A sejtekben a DNS fonalak kromoszómának nevezett makromolekulákba rendeződnek. A kromoszóma egy specifikus pontja a lokusz. A DNS adott lokusza egyedenként eltérhet, ezen változatokat alléloknak nevezzük. A DNS szakaszaiban mutáció következtében új allélok jelenhetnek meg. Ha a mutáció egy génen belül történik, az új allél megváltoztathatja azt az öröklődő jellegzetességet, melyért ez a gén felelős, megváltoztatva ezzel az élőlény fenotípusát. Az jellemzők öröklődésének magyarázatában az esetek egy részében az egyszerű allél-jellemző megfeleltetés beválik, a legtöbb esetben azonban a jellegek kölcsönösen egymásra ható gének befolyása alatt állnak.

Az emberek kevesebb génnel rendelkeznek mint a növények vagy az állatok nagy része. Még egy kukoricának is több génje van. Tehát a génkészlet mennyisége nem feltétlenül arányos egy bizonyos faj sikerességével.
Az ember és a csimpánz génkészlete 99 %-ban megegyezik.De még egy csiga vagy egér génkészlete is hatalmas hasonlóságot mutat az emberével.

Ez a sematikus ábra a gén és a DNS kettős hélix struktúrája, illetve a kromoszóma közötti összefüggést hivatott bemutatni. Láthatók intronok és exonok, melyek jelentését lásd a szövegben. Ezen a képen a gén kb. 40 bázispárból áll. A valóságban ennél a gének nagyságrendekkel nagyobbak.

A mindennapi beszédben a gént általában valamilyen öröklött betegséggel vagy állapottal hozzák összefüggésbe, mint például az elhízást okozó gén. A biológusok azonban allélekre, mutációkra hivatkoznak, amelyek kapcsolatban állnak az elhízással. Az eltérő álláspont oka az, hogy a biológusok tudják: a géneken kívül számos tényező játszik szerepet abban, hogy az egyén elhízik-e vagy sem. Ilyenek a születés előtti állapotok, metabolikus zavarok, a kulturális környezet, táplálkozás stb.

Valójában ritka, hogy egy gén önmaga határoz meg egy tulajdonságot. A legtöbb esetben a gén (illetve több gén) és a környezeti hatások közötti szoros összhang játszik ebben szerepet. Ennek az összhangnak az eredményét nevezzük fenotípusnak.

Evolúció

A biológiában evolúció alatt folyamatos változások olyan sorozatát értjük, melynek során bizonyos populációk öröklődő jellegei nemzedékről nemzedékre változnak. Ezen jellegek géneken keresztül fejeződnek ki, melyek a reprodukció során másolással adódnak tovább a következő nemzedékbe. Másolódáskor apró, (részben) véletlenszerű változások, mutációk mehetnek végbe, melyek megváltoztatják az utód génkészletét. Ezen változások új, vagy megváltozott jellegekben fejeződhetnek ki, melyek sikeres szaporodás során továbbörökíthetők. Új jellegek származhatnak még populációk közti génáramlásból, genetikai sodródásból is. Néha ezen változások növelik a túlélési és(/vagy) szaporodási esélyt, ez esetben a következő nemzedékben növekszik gyakoriságuk. Azon változatok, melyek csökkentik a túlélési vagy szaporodási esélyeket, ritkábbá válnak a populációban. Ez a természetes szelekciónak nevezett folyamat az adott környezethez való alkalmazkodáshoz, adaptációhoz vezet, mely az élőlényeket bizonyos ökológiai fülkébe igazítja, s mely végső soron új fajok kialakulását eredményezheti.
 

Charles Darwin by Julia Margaret Cameron.jpg
Charles Darwin portréja

Az evolúció természetes kiválasztódáson alapuló modelljét először Charles Darwin és Alfred Russel Wallace vetette fel, részletes leírásra először Darwin A fajok eredete (1859) című könyvében került sor. Darwin munkássága alapján az evolúció elfogadottsága tudományos közösségben általánossá vált.Az 1930-as években a darwini szelekciót és a mendeli öröklődés elméletét a modern evolúciós szintézis foglalta közös keretbe, kapcsolatot teremtve ezzel az evolúció egységei (gének) és az evolúció mechanizmusa (természetes kiválasztódás) között. Ez az erőteljes magyarázó és bejósló erejű elmélet a modern biológia rendezőelvévé, s a földi élet sokszínűségének magyarázatává vált.
Fájl:Origin of Species title page.jpg 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.