Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


hagyma,fokhagyma,zöldségfélék beltartalma

2011.04.07

 

hagyma és zöldségek beltartalma

2011.08.06

Vöröshagyma

Nagyon sok fajtája van, de a nálunk és az egész világon is híres "makói" vöröshagyma, kellemes aromája és kevésbé csípős íze miatt kedvelt. Illóolajat, B-vitamint, C-vitaminból 30 mg/100 g-ot, de a zöldhagyma még ennél is többet, pektint, guvertint is tartalmaz. A jellegzetes csípős ízét és illatát egy kéntartalmú vegyület, az allilszulfid adja. Ennek a hatóanyagnak baktériumölő hatása van, ezért a meghűléses időkben a fertőzések megelőzésére is használták. Gyógyhatású szerként, bélféregűzésre, vizelethajtásra, étvágygerjesztésre, illetve vércukor csökkentésére is használják. Szoptatós anyák kerüljék az erősen hagymás ételek fogyasztását, mert illóolaj-aromák átmennek a tejbe. Tavasszal zöldhagymaként fogyasztjuk, ilyenkor hajtatással nagyobb fehér rész elérése a cél. Hosszú ideig tárolható, így egész évben használhatjuk, de szeletelt szárítmányként akár évekig is eltartható.

Póréhagyma

A Földközi-tenger vidékén vadon is előforduló kétéves növényt nálunk főleg a bolgárkertészek termesztik. Élelmezési szempontból jelentős, A-, B1-, B2- vitamint, nikotinsavat, még főzött állapotban is 15 mg C-vitamint, és jelentős mennyiségű ásványi sót tartalmaz. Levesek, főzelékek, saláták készítésére használjuk.

Téli sarjadékhagyma 

Évelő hagyma, a vöröshagyma beltartalmi értékeivel megegyező, de csak zöldhagymaként fogyasztjuk. Küllemre hasonlít a póréhagymához, de a tenyészidő során folyamatosan új sarjakat hoz. A fagyok beálltával fejlődése leáll, de lombja zöld, hagymája friss fehér marad.Kora tavasszal a legkorábban szedhető, ízletes, vitamindús hagyma.

Metélőhagyma

(Snidling, pázsithagyma.) Ezt a nálunk nagyon elterjedt és szívesen használt növényt, csak frissen, nyers állapotban, finomra szelve használjuk. Főzni nem szabad, kizárólag tálalásakor adjuk az ételhez.A metélőhagyma ízesítő hatásán kívül, még nagyon jó étvágygerjesztő, gyomorerősítő. Felhasználhatjuk: burgonya, bab, borsó és húslevesek, saláták, sültek, szendvicsek, túró, lágy sajtok, halételek, mártások ízesítésére.

Fokhagyma

Különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik, egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. Szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, C-vitamint tartalmaz. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az allilszulfid adja. A modern orvostudomány igazolta érelmeszesedés elleni, emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, vérnyomást csökkentő, epe, és májműködést elősegítő hatását. Felhasználható: levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadhúsok, szószok, saláták, kolbászáruk készítéséhez.

Pasztinák

Gyökere a sárgarépához, petrezselyemhez hasonlítható, felületének színe halvány sárga, belül fehér, kellemes édeskés ízű, és sok aromát tartalmaz. A magja hasonló célt szolgál, mint a kapormag, levelét nem használjuk.

Tápértéke nagyobb, mint a petrezselyemé, ezért újra közkedvelt növényt a konzervipar is használja. A petrezselyemnél nagyobbra növő 16–22 cm hosszú gyökér gazdaságosabb, édeskés, sima felületű és fűszeres ízű. Hatóanyagai hasonlóak a petrezselyeméhez, gyökerének főzete vizelethajtó görcsoldó, vese-, epekő-, és gyomorbajok esetén jó hatású.

Felhasználhatjuk: Minden olyan ételben, amelybe petrezselymet használunk, de kevesebb kell belőle és az ételnek édeskés ízt ad. Különösen a bab ételek készítésénél elengedhetetlen a használata.

Petrezselyem 

Illóolajat, karotint, C-, és E-vitamint, ásványi sókat tartalmaz. Fogyasztása a szervezet számára nagyon előnyös, ezért főleg télen használjuk bőségesen. A petrezselyem zöldje és gyökere egyaránt gyomorerősítő, vesetisztító, étvágygerjesztő hatású. A petrezselyem zöldjét frissen és szárított állapotban is használjuk. Ilyenkor a már majdnem elkészült, de inkább a késsz ételhez adjuk, mert nem csak aromáját, de vitamin tartalmát is elveszíti főzés közben. Használhatjuk: levesekhez, töltelékek, főzelékek, főtt és pirított burgonya, tojásételek, saláták, liba, kacsa, csirke sütésekor és bármely étel díszítésére is.

Levélpetrezselyem 

A levélpetrezselymet kizárólag lombjáért termesztik, amely a petrezselyeménél dúsabb, dekoratívabb. Használhatjuk levesek, szendvicsek, hidegtálak, de bármely étel ízesítésére, díszítésére. Beltartalmi értéke is hasonló a gyökérpetrezselyem levéléhez.

Rebarbara 

Ásványi anyagokat, főleg káliumot, növényi savakat, C vitamint tartalmaz. A bélműködést serkentő, frissítő, gyenge hashajtó, vér-, és vesetisztító hatású. A meghámozott levélnyelek levesnek, mártásnak, elkészítve, de sütve, pörkölve, kompótnak, pite és rétes tölteléknek is alkalmas. Használhatjuk még vegyes gyümölcsíz dúsítására, levét bor, vagy szörp készítésére is. Vásárlásakor ügyeljünk arra, hogy akkor friss, ha a szárak széttörve recsegnek. A pirosas színű szárak jobb ízűek, mint a zöldek, mert kevesebb oxálsavat tartalmaznak.

Retek 

Magas C-vitamintartalma miatt a téli vitaminban szegény időszakban nagyon hasznos lehet. Csípős íze és illata a hagymával rokon illóolajtól származik, régebben gyógyszerként is használták. Mérsékelten fogyasztva, vitamindús, az emésztést elősegítő, étvágygerjesztő, vese tisztító hatású. Nyersen használjuk, sózva vajas-, zsíros kenyérre, saláták alkotórésze, de az ételek díszítésére is.

Endíviasaláta 

A vadon növő endívia saláta kétéves, a termesztett pedig egyéves növény. Több fajtája is ismert, általában kerek erősen fodrozott, csipkézett levele van. A levélnyél és erezet meglehetősen húsos. Íze hasonló a fejéssalátáéhoz, kissé kesernyés, amelyet a benne található inzulin okozza. Sok ásványi sót, 20 mg meszet, 70 mg foszfort, 1 mg vasat, 12 mg C-vitamint és A-vitamint is tartalmaz. A levelek összekötésével, vagy takarással halványítják, egész évben termesztik.

Fejes saláta 

Egyike a legrégebben termesztett zöldségnövényünknek. A saláta gyűjtőnéven szereplő zöldségfélék közül ez a legkedveltebb. Tápértéke, a magas C-vitamin, (40 mg), de sok B-vitamint, meszet, foszfort, és vasat tartalmaz. Ízanyagai, jó hatással vannak a gyomor működésére, ritkán főzelék készítésére is felhasználjuk.

Cikóriasaláta 

A cikória saláta őse, a hazánkban gyomként előforduló katáng, melynek virágzata gyógynövény. A téli időszak jelentős vitaminforrása, jól segíti az emésztést, ásványi sókban gazdag. Tartalmaz még 100 g-onként 4.5 mg karotint, 6–8 mg C-vitamint, meszet és foszfort. Hűvös helyen hetekig is tárolható, bár C-vitamin tartalma elvész.

Kötözősaláta 

Hazánkban kevésbé elterjedt fajta, leveleit a teljes kifejlődéskor kötözik össze (innen a neve is), így halványítják. Egyes fajtái, halványítás nélkül is jó minőségűek. Nagyon ízletes, 30 mg meszet, 40 mg foszfort, 1,5 mg vasat, és ásványi sókat, magas A-, C-, B1-, B2-vitamin tartalma. A kötözősaláta tejnedve többek között almaoxál-, citrom-, és borkősavat, mannitot, asparagint, és lactucint tartalmaz.

Mezei saláta 

(Madársaláta.) Európa sok országában ismerik ezt a saláta fajtát, szénhidrát és kalória tartalma magasabb, mint a fejes salátáé. Tartalmaz még 75 mg B1, 70 mg B2, 40 mg C vitamint, sok ásványi sót, főleg meszet, és foszfort. Vadon is fellelhető.

Tépősaláta 

Elsősorban olyan országokban terjedt el, ahol a mienkénél rosszabbak a fény-, és hőviszonyok. Élelmezési jelentősége azonos a fejes-, és kötöző salátáéval, de egész nyáron szedhető és nem keseredik meg, ezért is kedvelik. A levélerezet határozottan fejlett, pozsgás, ropogós, és ugyan úgy készíthető, mint a fejes saláta.

Spárga 

Európában már több ezer éve termesztik, de az egyiptomiak és rómaiak írásos feljegyzéseiben is megemlékeznek róla. A termesztése eléggé körülményes, és csak június közepéig lehet szedni. Kétféle spárgát kínálnak a piacokon: a fehér spárgát ún. bakháton termesztik, amely rendkívül lédús és zsenge. A leszedett termést azonnal vízbe, vagy nedves papírba, hűvös helyre kell tenni, mert akár 1 óra alatt megfonnyad. A zöld spárgának a szedése is egyszerűbb, de itt sem szabad megvárni, hogy a hajtás vége kinyíljon. A zöld spárga valamivel lassabban fonnyad, de ezt is célszerű hűvös és párás helyen tárolni.

Sóska

Évelő növény, táplálkozási értéke nem nagy, csak főzelék készítésére használjuk. C-vitamin tartalma sem sok, azonban sok ásványi sót, meszet, foszfort és vasat tartalmaz. Frissen szedve kedvelt gyerekcsemege.

Spenót 

Egyike a legrégebben termesztett zöldségnövényünknek, könnyen emészthető, nagy a tápértéke, és nagyón jó vitamin forrás, ezért bébiételkén, vagy betegek feljavító diétás étrendjéből sem hiányozhat. Nagyon jelentős a C-vitamin (60 mg), és vastartalma is, de sok B2-vitamint, meszet, és zöldség növényeink közül a legtöbb foszfort tartalmazza. Egész évben fogyasztjuk, nyáron friss szedésű, télen fagyasztva, vagy konzervként áll rendelkezésünkre.

Paprika

Európába, Amerika felfedezését követően, a Spanyolok kezdték termeszteni, őshazája Közép-, és Dél-Amerika. Nálunk a napóleoni háborúk idején terjedt el, mivel a háború okozta tengerzár, a bors behozatalát lehetetlenné tette. A paprika táplálkozási értéke nagy, mert nagy mennyiségben tartalmaz vitaminokat, és sokoldalúan használható fel. A magyar konyha tipikus és közkedvelt fűszere, a magyar ételek az egész világon a paprikáról híresek. Nagyon sok fajtája van melyet, vagy csemege, konzerv, vagy fűszerpaprikaként használunk fel. Csípősségét, a kapszaicin nevű vegyület okozza, amely néhány fajtából teljesen hiányzik. A kapszaicint egyébként gyógyszer alapanyagként használják, főleg reuma elleni gyógyszer-készítményekben. A C-vitamin tartalma 100 mg/100 g, de fajtától függően, beérett állapotában, a 300 mg-ot is elérheti . Előnye, hogy savanyított állapotában is megőrzi a C-vitamin tartalmát, ezért téli fogyasztása mindenkinek javasolt. Tartalmaz még illóolajat, cukrot, pektint, ásványi sókat, A, B1, B2-vitamint is, de jelentős a (karotinoidok) festéktartalma, melyek a tápérték szempontjából is fontosak. Használhatjuk csemege, vagy étkezési paprikának, ilyenkor zöldpaprikaként is emlegetjük. Bár a beérett paprika, nem csak több vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, hanem jobb az ízanyaga is. A tavaszi zöldpaprika azonban kivétel, mert annak ellenére, hogy un. "fű" íze van, mégis nagyon sokan kedvelik. Magyar ételsajátosság a lecsó, amelyet önmagában is sokféleképpen készítünk, de egyes ételek ízesítésére is használunk. Pl.: lecsós húsételek.) Konzervnek és fűszer paprikának, csak teljesen beérett paprika alkalmas.

Fűszerpaprika

A pirospaprika a magyar konyha leggyakrabban használt fűszere. Hazánkban 7 féle minőségben dolgozzák fel:

  • különleges: Élénkpiros, tüzes fényű, kellemesen fűszeres illatú, édes, vagy kissé csípős zamatos, a legfinomabb őrlésű paprika.
  • csípősség mentes: Világospiros, kellemes fűszeres illatú, nem csípős, és nem olyan finomra őrölt mint a különleges paprika.
  • csemege, világospiros: kellemes fűszeres illatú, zamatos, alig érezhetően csípős, nem olyan finomra őrölt mint a különleges paprika.
  • édes-nemes: A csemegénél sötétebb árnyalatú, zamatos, kissé csípős, kellemes ízű és közepes őrlésű paprika.
  • félédes: Az édes-nemesnél világosabb, tompább színű, jellemzően fűszeres, kellemesen csípős, közepes őrlésű.
  • rózsa: Eléggé csípős, piros színű, közepes őrlésű.
  • erős: A sárgától a barnáspiros színig változó színű, erősen csípős, középfinom őrlésű.

Fontos, hogy a paprikát nem szabad forró zsiradékban hosszan pirítani, csak megfuttatjuk benne, mert elveszti piros színét, megbarnul és keserűvé válik.

A jellegzetes magyar ételek ízét tovább javíthatjuk, szárított cseresznye paprikával, vagy a kisméretűre növő, tűhegyes sárga, vagy piros színű un. "kecskepöcsű" paprikával is. Ezeket NE az ételbe főzzük bele, hanem a magyaros ételek mellé tálaljuk fel. (Ez még a külföldi vendégek fogadásakor is, így illik.)

Paradicsom 

A paradicsomot nyers fogyasztásra és konzerválásra egyaránt termesztik. Nagyon sok fajtája van. Táplálkozási értéke abban rejlik, hogy harmonikus összetételben tartalmazza a különböző aroma anyagokat, amelyet más növények ízben nem tudnak megközelíteni. A vitaminok közül a C-vitamin (20–30 mg), de még 11-12 féle vitamin található benne, közöttük a A-, B1-, B2-, és 1.6 mg karotin jelentős. Használhatjuk nyersen, gyümölcsként, savanyúságnak, levesnek, mártásnak, passzírozva üdítőitalnak. Élelmezési célok mellett gyógyhatása is jelentős. A tomatin nevű alkoloidájából gombás betegségek, gyulladásos folyamatok elleni kenőcsöket készítenek. Hámozva, a diétás étrendben is alkalmazható, mert így könnyebben emészthetővé válik.

Padlizsán

(Tojásgyümölcs, Törökpaprika) Kitűnő előétel, vagy körítés készülhet belőle, de levesbe is főzhető, főzeléknek, rántva, töltve és párolva paradicsommártással kitűnő. A padlizsán akkor alkalmas a felhasználásra, amikor még egészen kemény. Ha már ráncosodni, vagy puhulni kezd rendszerint keserű, és csípős íze van. Tartalmaz C-, és A-vitamint, és igen gazdag ásványi sókban is.

Torma 

Illóolaj-tartalma gyökérének reszelésekor szabadul fel, kalciumot, nátriumot, magnéziumot és C-vitamint tartalmaz. Eredetileg gyógynövényként termesztették, csak később vált a marhasültek, füstölt és főtt sonkák ízesítőjévé. De használjuk még főtt sonkák és kolbászok, főtt sertés és marhahúsokhoz, savanyúságok eltevésénél is. Fiatal levele salátába kitűnő. Gyökeréből készített szószt marhasültek, füstölt húsok és halételekhez ajánljuk. A reszelt tormát felhasználhatjuk még káposztasalátába, mártások, és majonéz ízesítésére. Reszelt gyökerét mindennap ehetjük, étvágygerjesztő, gyomorjavító, elősegíti az emésztést és a vérkeringést is előnyösen, befolyásolja. Várandós anyák, vesebetegek nagy mennyiségben ne fogyasztják. Gyermekek, reszelt almával keverten szeretik.

Spárgatök

Táplálkozási értéke nem különösen nagy, C és A vitamin, valamint a benne lévő szénhidrát teszi értékessé. Használhatjuk elsősorban főzelék, de leves és kompótkészítésre is. Magja is értékes, ezért ne dobjuk el. Kimossuk, megszárítjuk, és enyhén pirítjuk. Nem csak gyerekcsemege, de prosztatabetegségek megelőzésére is használjuk.

Sütőtök

Régóta ismert és termesztett növényünk, tápértéke nagyobb mint a spárgatöké és jóval táplálóbb is. Különösen nagy karotin (A-vitamin), de szénhidrát tartalma megközelíti a burgonyáét. Főleg sütve fogyasztjuk, de a cukrásziparban alapanyagként használják. Akkor kell szedni, amikor a dér már megcsípte, mert ilyenkor a benne lévő keményítő tartalma több-kevesebb részben elcukrosodott. Fagymentes, hideg helyen jól tárolható.

Cukkini 

A spárgatökhöz hasonló beltartalmi értéke, színe a sötétzöldtől a csíkozott szürkészöldig sok féle változata van. Rendszerint 20–25 cm-es korban, tehát egészen zsenge állapotban szedik, mert ilyenkor a legjobb az íze, nem baj ha esetleg nagyobb csak olyankor a magot távolítsuk el belőle és hámozzuk meg. Felhasználhatjuk főzeléknek, rántva, de levesnek és savanyítva is.

Patisszon 

Magyar neve csillagtök. A spárgatökhöz hasonló színű, és ízű, korong alakú, csipkézett szélű. A spárgatök beltartalmi értékeitől nem tér el jelentősen, de C-vitamin tartalma 30 mg/100 g-ban. Táplálkozási értékét fokozza sokrétű felhasználhatósága. 3–12 cm-es korban már szedhető rántott tök, vagy téli savanyúságeltevés céljából. Vásárlásnál nyomjuk bele a körmünket, mert amelyikbe nem tudjuk belenyomni, az már öreg, nem szabad megvenni. Főzeléknek ilyenkor is alkalmas, de péppé fő, és az íze sem a legjobb.

Uborka

C-vitamin tartalma 10–20 mg/100 g, viszont sok magnéziumot, kalciumot, káliumot, foszfort, nátriumot és vasat tartalmaz. Táplálkozási értékét azzal növeli, hogy kedvező hatású a gyomor működésére, nagy kálium tartalma vízhajtó hatású. Levét reumatikus fájdalmak ellen is jó hatásúnak tartják, de kozmetikumként az uborkakrém-szesz üdébbé teszi a bőrt így fiatalító hatású. Főként salátának, vagy nyersen fogyasztjuk.

Zeller 

Világszerte három változata terjedt el, nálunk a gumós változatot termelik. A halványító és metélő zeller levélnyelében 30–50 mg/100 g C vitamint is tartalmaz, míg a gumós változat, csak elenyésző mennyiséget. Ennek levele és gumója adja az illatos, aromás édeskésen fanyar ízű fűszert. Kiváló idegerősítő, és nemi hormonképző hatása van. Jelentős a mész- és foszfortartalma, de inkább íz anyagai teszi közkedvelté. Felhasználhatjuk nyersen salátákhoz, jól fűszerezi a főzelékek, mártások, hús- és tojásételek, de a diétás étkeztetésben is fontos szerepe lehet. Fontos: vesebetegek diétájában ne alkalmazzuk. A zellersó, (őrölt zeller levél és só keveréke), grillsültek fűszerezésére alkalmas.

Szárított, őrölt állapotában jól zárható edényben kell tartani, így kiváló leves ízesítő, vagy a zellerkrémleves alapjául szolgálhat. A halványító zeller gumója kicsi és tele gyökérrel, ezért az étkezési célokra, nem használható. Levelei 30–40 cm hosszúra is megnő, a levélnyél 3–4 cm széles, ezt a húsos levélnyelet – halványítva salátának használjuk.

Magas B1-, és B2-vitamint tartalma mellett kevés C-vitamint tartalmaz. A metélő zeller lombja ásványi sókban és éterikus olajokban egyaránt gazdag. Külsőre eltér a másik két zellertől, de aki gumós, vagy halványító zellert termeszt, annak az, a levélszükségletét is biztosítja.

Zöldborsó

(cukorborsó) A vitaminok közül B1, B2, és C-vitamint (20 mg/100 g) tartalmaz, de nem csak vitaminokban gazdag, hanem fehérje értéke és szénhidrát tartalma is jelentős. Kalória értéke megközelíti a burgonyáét, fehérje tartalma pedig kb. háromszor annyi. A zsenge friss cukorborsó kedvenc gyerekcsemege. Az egészséges, friss borsó hüvely, a belső rétegének eltávolítása után ehető, a borsólevesben is nagyon jól használhatjuk. Használhatjuk leves, főzelék, párolva saláták és rizses ételekhez is. Mélyhűtésre és konzerválásra is kiváló.

Alig van olyan zöldségfélénk, amelynek olyan sokféle gyógyító hatást tulajdonítottak volna, mint a fokhagymának (Allium sativum). Gyógyászati jelentősége a mai napig megmaradt. Már 5000 éve termesztik Indiában, Egyiptomban. A babiloniak 2500 éve használják, Kínában 2000 éve termesztik, legalábbis írásos emlékek ebből az időből maradtak ránk. Manapság Közép-Ázsiában nő vadon. Európában kb. 1000 éve jelent meg a kerti kultúrákban, mint fűszer- és gyógynövény.
A növény bemutatása
Tőkocsánya 30-50 cm-re nő. Hosszú levelei az egyszikűekre jellemzően fűszerűek, párhuzamosan erezettek, a snidlingénél, vöröshagymáénál lapítottabbak. Bojtos gyökérzetű, hagymája pergamenszerű fehér-lilás buroklevelekkel körülvett gerezdekből áll. Gömbvirágzata fehér virágokból áll, a virágzatot nyílás előtt hosszú csőrű fellevél védi. Júliusban virágzik. Termése tok, rekeszenként 2-2 feketés maggal.
A hagyma
A friss fokhagymában található illóolaj fő hatóanyag a kéntartalmú, szagtalan alliin, mely a hagymacikkelyek aprítása során az addig elkülönítetten található allináz enzim hatására allicinné alakul át. Ez egy fűszeres szagú, antibakteriális hatású, bomlékony anyag, melyből részben a szagtalan ajoen, részben a fokhagymára jellemző szagú illékony vegyületek keletkeznek. A vegyületek antioxidáns hatásuk közismert.

Elsősorban a fenti anyagok, illetve a fokhagymában található vitaminok (A, B1, B2, B3, C, provitamin A és D), valamint nyomelemek (többek között réz, vas, jód, magnézium, szelén) felelősek a fokhagyma sokak által jól ismert alábbi gyógyhatásaiért, miszerint javítja a gyomor emésztőképességét, fogyasztása hatásos az érelmeszesedés megelőzésére. Újabb vizsgálatok igazolták illóolajának erős baktériumölő, és bizonyos tumor típusok esetében rákellenes hatását.

A fokhagyma környezeti igényei
Nyáron a magas hőmérséklet jól viseli, de a meleg a beérést jelentősen sietteti. A kisebb árnyékot is elvisel. Vízigénye nem nagy, többnyire öntözés nélkül termesztik. A termés azonban jelentősen növelhető, ha a tenyészidőben szárazság esetén 2-3 alkalommal 30�40 mm-es vízadaggal öntözzük. Csaknem minden talajon megterem, ám a legjobban a kötött, humuszban gazdag agyagos talajokon díszlik. Friss istállótrágyát ne adjunk alá, mert ez a tárolhatóságát rontja. Ellenben zöldtrágyázhatjuk N kötő gümősökkel, mint a zöldborsó, lucerna, lóhere kaszálék. Maga a fokhagyma valamennyi zöldség számára jó elővetemény. Mivel korán beérik, így a rövid tenyészidejű zöldségnövények még követhetik (pl. a saláta, spenót, cékla).
Őszi és tavaszi fokhagyma
A nálunk termesztett fokhagymának két alaptípusa van, az őszi és a tavaszi. Az őszi fokhagyma a hideget jól tűri. A talajban a legkeményebb hidegeket is átvészeli, nem fagy el és tavasszal újra kihajt. A hideget kitűnően elviselik, ezért ősszel és tavasszal nagyon korán megkezdhetjük a gerezdek duggatását. Az októberben duggatott gerezdek még a tél beállta előtt begyökeresednek, és tavasszal korán fejlődésnek indulnak. Az őszi duggatásból általában 2-3 héttel korábban kapunk fogyasztható fokhagymát, mint a tavasziból, a terméshozama is nagyobb. Hátránya, hogy a hagymák tarthatósága nem olyan jó, mint a tavasszal duggatottaké. Az őszi fokhagyma rendszerint már januárban romlani kezd, ezért mindkét termesztési módot célszerű alkalmazni.
Az őszi fokhagyma gondozása

Az őszi fokhagymának ugyan nincsenek speciális igényei az elő-növénnyel kapcsolatban, bizonyos szabályokat mégis be kell tartanunk a termesztésnél. Általában az előző évben trágyázott talajba, korán lekerülő zöldségfélék után kell beiktatni. Mindenképpen kerüljük a fonálféreg-fertőzést okozó gyökérzöldségféléket. Fontos, hogy a különböző hagymabetegségek megelőzése érdekében ne kerüljön olyan helyre, ahol az utóbbi öt évben előtte hagymafélét termesztettünk. Íratlan szabály az őszi ültetés esetében, hogy az előveteményt időben takarítsuk be, majd a talajt haladéktalanul ássuk fel és hagyjuk leülepedni. (A frissen lazított földbe kiültetett fokhagyma kifagyhat.) Az őszi ültetés javasolt ideje szeptember végétől október végéig tart. A lényeg az, hogy a gerezdek még a tél beállta előtt jól begyökeresedjenek. A túl korai telepítésű, nagy lombozatot fejlesztő növények többet szenvednek a téli fagykároktól. A megkésett (november elejei) ültetés pedig a gyenge gyökérképződés miatt könnyebben felfagyhat, főleg a hótakaró nélküli kemény fagyok miatt.

Hagymaválogatás, ültetés
Ültetés előtt a hagymákat válogassuk át, és a tárolás időszakában megtöppedt, betegség vagy rovarkártétel nyomait mutató, esetleg kihajtott egyedeket semmisítsük meg. Sokat segít, ha ültetés előtt hideghatás éri őket. Ezért ültetés előtt tároljuk hűtőben kb. három hétig. A hagymák külső borítóleveleit késsel távolítsuk el, ezzel előkészítjük a gerezdekre bontást. Bontáskor az apróbb, mumifikálódott, penészes, sérült és elszíneződött gerezdeket távolítsuk el. Nem tanácsos a kopasz, védőburkolat (héj) nélküli gerezdek felhasználása sem, mert a kiültetést követően nagyobb valószínűséggel elpusztulnak. A gerezdeket csak az ültetést megelőző napon válasszuk szét. Az önállósított gerezdek huzamosabb ideig nem tárolhatók veszteség nélkül, ugyanis gyorsan kihajtanak, és a gyökér felőli végük a leválasztás helyén könnyen penészedik. A fokhagymát általában 25–30 cm-es sortávolságra ültessük, a soron belül 5-6 cm-re egymástól. A gerezdeket (4-6 cm mélyen) gyökerükkel lefelé ültetjük, ellenkező esetben a termés kisebb és rosszabb minőségű lesz. A továbbiakban a sekély kapáláson kívül egyéb gondoskodást alig igényel.
Felszedés
Az őszi fokhagyma rendszerint már június végén beérik. A növények akkor érettek szedésre, amikor a lombozat megbarnul és elszárad, a talajban levő hagymák külső buroklevelei pedig papírszerűen elvékonyodtak, áttetszővé válnak, a gerezdeket borító héj bőrszerűen elvékonyodik. A felszedést ne halogassuk, mert esős idő esetén könnyen újra kihajtanak, és ezek tárolásra alkalmatlanná válnak. A fokhagyma kézzel nehezen szedhető ki a földből, ezért mindig kapával vagy ásóval szedjük, vigyázva, hogy a hagymák ne sérüljenek meg.

Szárítás, tárolás

Kiszedés után néhány napig kint hagyjuk utóérésre. Legmegfelelőbb erre a célra a meleg, ám sötét hely. A megszáradt hagymákat lekeféljük, koszorúba fonva felakasztjuk, vagy ládába, szellős zsákba tároljuk. Legmegfelelőbb, ha egy sorban tálcán szárítjuk. A lényeg, hogy jól szellőző, sötét helyen tartsuk őket.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.