Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


uborka szabadföldi termesztése,felhasználása

2011.02.27

Uborka

ARS_cucumber

Latin nevén Cucumis sativus, Indiából származó kabakos növényünk. Tápértéke igen csekély, azonban élettani hatása kimagasló, vízhajtó hatását a benne található kálium kölcsönzi, jó hatással van a vese működésére. Szépészeti, kozmetikai termékekben jól hasznosítják termését, az arcbőr regenerálásában, a bőr fiatalításában van szerepe.

Egész évben fogyasztható, frissen és tartósítva is könnyen hozzá lehet jutni. A hagyományos fajták keseredésre hajlamosabbak, azonban frissen szedett termésük íze kárpótlást nyújt ezért az egy rossz tulajdonságáért.

Uborka igényei és termesztése

Fényigényes és melegkedvelő növényről van szó, csírázás idején is 30 °C-t igényel. Szikleveles állapotban ez az igénye 10 °C-ot csökken, melyet mind a léghőmérsékletre, mind a talajhőmérsékletre egyaránt megkíván. Kifejezetten vízigényes növény, de nemcsak az öntözővizet igényli, hanem a párásítást is biztosítani kell számára párásító öntözéssel, köztes termesztéssel.

Optimálisan a homokos vályogtalajok felelnek meg leginkább igényének, így célszerű a homokot feljavítani, a vályogot pedig homokkal lazítani. Rendkívül éhes növény, a frissen trágyázott talajt is kedveli, de túltrágyázás esetén eldobálja virágait. Legmegfelelőbb számára a humuszban gazdag, mulcsozott talaj. Gabona és pillangósvirágúak biztosítanak számára jó előveteményt, de soha nem termesszük önmaga, vagy családja tagjai, a kabakosok, sem napraforgó és paradicsom után.

Ősszel a talajt ássuk, vagy bio-ásóvillával átmozgatjuk az uborka leendő ágyát, majd szervestrágyázunk, melyet bemozgatunk a talajba, végül mulccsal takarjuk, vagy zöldtrágyanövénnyel bevetjük. Tavasszal gyomlálunk, majd porhanyósra elmunkáljuk a talajt. A zöldtrágyanövényt is bedolgozzuk a talajba, nem távolítjuk el.

Síkművelést alkalmazunk, kukorica közé vetünk, így a kukorica szára, levélzete óvja a széltől és páradús környezetet biztosít számára.

Négyzetméterenként kb. két kilogramm uborkát szüretelhetünk, ha hetente öntözünk növényi levekkel, elsősorban csalánlével és zsurlófőzettel.

Uborka felhasználása

Sózva nyersen fogyasztásra,akár magában vagy salátának kiválóan alkalmas.Hámozni általában a nem simahéjú fajtákat szokás.

Ecetes vagy kovászos uborka: bármelyikhez is fogjunk hozzá, az első lépés a zöldségeshez vezessen, ahol vegyünk - a család étvágyától függően - egy, két, há’ kiló uborkát. Kovászos uborkát jól fejlett berakóuborkából és kígyóuborkából egyaránt készíthetünk, míg téli savanyúsághoz kizárólag 3-10 cm hosszú berakóubit érdemes vásárolni.

Fűszeres savanyúságok

Mindkét savanyúság elkészítésnek megvannak a maga fortélyai és fűszerei. Míg a kovászos uborka ízét a sok fokhagyma és még több friss kapor adja, addig a savanyítotté a kakukkfűtől, egész borsszemektől, mustármagtól és tormától lesz igazán egyedi és élvezetes. A különbség a kétféle elkészítés között az, hogy a kovászost erjedéssel pár nap alatt készre savanyítjuk, a másik esetben az uborkák heteket töltenek el az ecetes dunsztban.

Napon érlelt koviubi

A hosszában háromnegyedéig bevágott uborkákat pakoljuk egy nagy befőttes üvegbe, szépen egymás mellé szorítva őket. Sok sót, 10-12 gerezd meghámozott fokhagymát és egy szép csokor friss kaprot tegyünk az uborkatörzsek közé, majd öntsük színültig vízzel. Mielőtt kitennénk a napra, érdemes a tetejére egy darab kenyeret illesztenünk (van aki a pirítottra esküszik): ez segít az erjedés megindulásában, gyorsabban készül el és az íze is teltebb lesz. 3-4 nap alatt elékészül, ha szépen süt a Nap. Ne feledjük el befedni, mert nem csak mi, hanem a muslicák is szeretik a kovászos uborkát. Zsírral vagy vajjal megkent friss kenyérrel mennyei eledel.

Dunsztosüveg

Savanyú uborka készítéséhez csak az fogjon hozzá, akinek bőven van türelme kivárni a végeredményt. Az is igaz, hogy tartósabb, nem romlik olyan gyorsan, mint a kovászos uborka. Ennek azonban ára van, mégpedig magas! A picinyke uborkákat egyenként kell megmosni, lehetőleg úgy, hogy a termések felszínük ne sérüljön, a sérült uborka ugyanis hamar megromlik és tönkreteszi az egész üvegnyi savanyúságot. Tehát megmossuk, babusgatjuk, begyömöszöljük az üvegbe, közéjük vékonyra szelt tormacsíkokat, egész borszemeket, mustármagot és sót szórunk.

Ecetből és vízből készült keveréket forralunk, majd belekanalazzuk az uborkákkal megpakolt üvegbe. Rövid várakozás után - kezünk épségét kockáztatva - a levet visszaöntjük az edénybe és újra forraljuk. Majd megint mehet az ubora, és vissza: háromszor kell végigcsinálni ezt a műveletet. A cél az, hogy teljesen átforrósodjon minden uborka belseje. A harmadik feltöltés után légmentesen zárjuk az üveget, majd így forrón pokrócba bugyoláljuk, hogy minél lassabban hűljön ki. Házi ecetes uborkánk 3-4 hét múlva már ehető savanyúságként, de igazi ízét 2-3 hónap alatt nyeri el. Persze csak akkor, ha szerencsénk van és nem maradt valami kosz a zöldségen, vagy az üvegen, mert akkor hiába vesződtünk oly sokat, hetek alatt megromlik.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.